Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Búcsújáró Homokkomárom


Homokkomárom ma Dél Zala legjelentősebb búcsújáró helye. Engesztelő búcsúit minden hónap 13-án tartják a templomban. E búcsú történeti előzményeiről tudósít az alábbi írás Balla Lőrinctől:

Az Árpád-házi királyok idejében királyi birtok volt. Általában ismert, hogy Szent István király megparancsolta, hogy minden tíz falu építsen magának templomot. Szinte biztosra vehető, hogy itt is felépítették azt, hisz a régi írások arról is szólnak, hogy egyházas hely volt. A téglából rakott templom a mai falutól keletre, a Nagymező-tetőn feküdt, a plébánoslakkal és a körülötte levő temetővel.
Szólni kell, mert a történelemhez hozzá tartozik és oly sok oldalról megerősíttetik, hogy Homokkomáromban Szent Pál remetéi, a Pálos szerzetesrend is jelen volt, akik 1360 táján telepedtek itt le. Az itt 90 évig tartó török megszállás alatt a falu és vele együtt a templom és plébánia szinte teljesen elpusztult. Háromévi kemény csata után gróf Batthyány Adám vezetésével Kanizsa vára 1690. április 13-án felszabadult. A körülötte elterülő nagy birtok - benne Homokkomárom - az új várkapitány; Schenkendorf József cs. k. ezredes használatába, ill. tulajdonába került. Ő a hitélet gyakorolhatósága érdekében egy fa kápolnát építtetett a mai templom helyén, melyet 1702. szeptember 8-án szenteltek fel. E kápolna gondozását gróf Volkra-Ottó János veszprémi püspök a kanizsai kolostor ferences szerzeteseire bízta. A meghalt várkapitány özvegye minden újhold vasárnapra Kanizsáról kocsival Homokkomáromba szállíttatta az oltári és a misszionárius papot, hogy ő magyar nyelven hirdesse az evangéliumot.
Schenkendorf özvegyétől 1717-ben Esch Ferenc megvásárolta az egész birtokot. Ő német családokkal telepítette azt be, és 1722-ben elkezdte a mai templom építését. Kérésére Acsádi Ádám veszprémi püspök intézkedett, hogy a kanizsai ferences kolostorból állandóan itt lakó pap érkezett, aki adminisztrálta a plébániát. Lakásául a völgyben levő régi romos kolostort tették lakhatóvá.
Érdekes, ezért fontosnak tartom idézni a krónikás szerzetest: �...melyről a nép teljes nyugalommal szól: Az új fakápolna építésekor egy fában találtatott a Szűz Mária képe, ott azon a helyen, melyen jelenleg a nagy oltár nyugszik. Az itt talált képet többször levitték az alsó kápolnába, de éjszakánként mindig visszajött előbbi helyére." Ezt a Mária-képet tették a templom elkészültekor, talán 1744-ben a fő oltárra, és azóta is ott van.
A belső építészet legfontosabb feladata a fő- és a két mellékoltár, valamint a szószék elkészítése volt. A ma is eredeti formájában álló és használatban levő alkotások mutatják a tervszerűen felépített formai és tartalmi egységet. A teljesen fából faragott nagy mű stílusában egyöntetű, az igényes, szép művészi faragások nagyon értékessé teszik. A különös körülmények között megtalált, és itt elhelyezendő Mária-kép adta a tartalmi lényeget, melyhez jól választották meg a formát.
A templom fő építtetője a báró Esch család volt, de annak teljes befejezésében, ill. felszerelésében gróf Batthyány Lajos, Magyarország nádora és Kanizsa ura is jelentős szerepet vállalt. Ő 1744-ben királyi adományként kapta meg Homokkomáromot és környékét.
�...hogy a hívek áhítatát növelje, Szent Félix vértanú gyermek ereklyéit Rómából megszerezvén 1751-ben, előbb ugyan Kanizsára hozatta, és onnan pünkösd harmadnapján, június 2-án lehető nagy ünnepéllyel: 32 egyházi személy, számos tisztviselők, nemesek és mintegy 16 ezer ember kíséretében, 30 zászló alatt, tarackok durrogása, áhítatos énekek közben Homokkomáromba hozatta..., a nagy oltárra helyezte, oda, hol máig a nép ezreitől meglátogattatik, a Boldogságos Szűz Mária képe alatt."
A hitélet élénkülése 3-4 pap állandó szolgálatát tette szükségessé. Lakásuk, a szükségből használatba vett régi kolostor nem volt megfelelő, melyet gróf Batthyány is konstatált. Ezért az új templom melletti kolostorra készíttetett terveket, ezer forintot, elegendő anyagot és fát a téglaégetéshez ígért. A nagy építés kezdetét 1772 tavaszára lehet tenni, befejezését 1775-76-ra, használatba 1778-ban vették.
Batthyány gróf intézkedett, hogy szükség szerint három nyelven - magyar, német és horvát - hirdessék az evangéliumot, és végezzék a szertartásokat.
1778. szeptember 6-7-8-án a nagy tömeg gyóntatását �hatvan (60) pap végezte". Midőn az elmúlt zivatar élénk emléke következtében a vallásosság volt fő minden kebelben; midőn a szív buzgalmát, s áhítatát égi áldás harmatozta, és a nép hiedelmét csudák követték..." Bot Jakab magyar adminisztrátor feljegyzéseiből tudható, hogy 1751 és 1783 között több mint 50 csodás gyógyulás történt Homokkomáromban. Ezeket a történéseket sem akkor, sem azóta nem vizsgálta és igazolta orvos. A ma embere hogyan viszonyul ezekhez a kérdésekhez, az nagyon változó. De bárhogy gondolja is ezt valaki, azt mindenkinek látni kell, hogy ők akkor, és nemcsak a bajban, hittek valamiben, Istenben, a hit pedig csodákra képes!
A bucsuszentlászlói Szent Ferenc-rendi rezidencián az atyák száma annyira megfogyatkozott, hogy a hozzájuk tartozó Homokkomáromban az adminisztrációt nem tudták ellátni. Ezért főtisztelendő báró Hornig Károly bíbornok, veszprémi püspök és a kegyúr, főméltóságú Batthyány-Stratmann Ödön herceg beleegyezésével a homokkomáromi plébániát önálló világi plébániává tette.
Első plébánosa, mint világi pap, Ambrus Jenő lett. Ő a plébániát 1911. július 1-jén foglalta el.
A templom külső és belső felújítására 1938-ban került sor Batthyány-Stratmann László kegyúr költségén. A díszítést és 14 kép - köztük 10 valódi freskó - festését Kristóf Lajos tervei alapján Medvecki Jenő készítette. Az aranyozás Liska Lajos, az asztalos javító munka Horváth József érdeme.
A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség 1990. márciusában érkezett az üres kolostor épületbe Szendi József püspök atya meghívására. Jelenlétükkel a Közösség tagjai jelentős szerepet vállaltak a kolostorépület és környékének felújításában és fejlesztésében. Fő tevékenységeik közé tartozik a könyvkiadás, lelkigyakorlatozók és látogatók fogadása. Segítik a kegyhely pasztorációját, többek között a 13.-i engesztelő napok megszervezésében. A sok száz vagy ezer ember fogadását, hitbeli kiszolgálását a papság mellett ők is segítik.
HOMOKKOMÁROM napjainkban a Dunántúl egyik legjelentősebb engesztelő központja. A kegyhelyet dr. Szendy József veszprémi püspök 1988. április 13-án felajánlotta a Szűzanyának. E naptól kezdve a magyarok Nagyasszonyának engesztelő temploma.
Nagy örömünkre szolgál, hogy az itt nyerhető kegyelem kiteljesedett még azzal is, hogy a 2003. március 23-án boldoggá avatott Batthyány-Stratmann László erekjecsontjának egy kis darabját 2003. június 13-án Tibola Imre nagyprépost elhozta Homokkomáromba, melyet elhelyeztek a kegytemplom oltárán A nemes életű kegyúr, a szentéletű szegények orvosa, ezután itt a lelkek gyógyítója lett.
Forrás: Balla Lőrinc: Homokkomárom: Homokkomárom, Római Katolikus Egyházközség, 2003.

További információk: homokkomarom.bucsujaras.hu
 
/1